A Körös-vidék több mint félszáz holtmedrének zöme a megyében található, de horgászatra nem mindegyik alkalmas. Igen eltérő méretűek és nagyon különböző környezeti állapotban vannak. Gyakorlatilag a Hármas-Körös kivételével az összes többi élővíz holtmedre a hosszú távú horgászcélokat tekintve elpusztult vagy erősen pusztulóban, egy-kettőt igyekeznek csupán kisebb horgászközösségek és önkormányzatok megmenteni.
A Hármas-Körös holtágai közül sem mindegyik egyforma, de a legtöbb megfelelő állapotnak örvend és mind többet igyekeznek állapotmegújítással értékeiben megőrizni. A már régóta horgászszövetségi intenzív vizek mellett egyre többnek a halászati joga kerül horgászközösségek kezébe. A halászszövetkezet kezelésű vizek a tapasztalatok szerint a holtágak esetében is kevésbé halasak, nagyobb mennyiségben busát, kárászt észlelik helyenként a horgászok bennük.
A holtágak beépítettsége változó. Valahol teljes a vízparti tulajdonosok általi területsajátítás, de akadnak még vadvízjellegű ágak is. A környezet persze még itt sem közelítheti meg a folyóvizek varázsát, de a halállományt az intenzív telepítésekkel talán könnyebb egyensúlyban tartani, mely egyensúly sajnos sok holtág esetében igencsak a ponty felé billen. Éppen e mesterséges kezelés miatt nem olyan változatos a halállományuk, mely főként a pontyot, amurt, keszeget, kárászt jelenti leggyakrabban, aztán nagy szakadék a süllő, harcsa, csuka, balin – és egyéb halakat már ne is említsünk – hátrányára. A megyei holtágak, mint horgászvizek jelenlegi és jövőbeni jelentőségét mi sem mutatja jobban, mint hogy itt található a tiszai vízrendszer két legnagyobb holtmedre a Kákafok és a Peres is.
Sipos Fishing Team - Sipos János - Sipos Szabolcs
