Gyakori vitaként vetődik fel vízparti berkekben: vajon egy-egy horgászmódszernek mennyien is hódolnak hazánkban, esetleg az örök „riválisok” közül kinek a tábora nagyobb? Finomszerelékeseké, avagy a pergetőké, netán a bojlisoké? Érdekes felvetés: annál is inkább, mert a statisztikák évezredében nem készült még erről felmérés.
Pontosabban készült egyfajta. Történt néhány éve, hogy egy békéscsabai horgászbolt, vásárlói körében kérdőívet töltetett ki arról faggatózva, hogy személy szerint, ki melyik horgászmódszernek a képviselője, melyik horgászati irányzat kedvelője. A bolt dolgozóinak tippjei a finomszerelékes stílus és a pergetés között oszlottak meg. Legnagyobb meglepetésre sem egyik, sem másik nem lett befutó. A régimódi, modern és divatos besorolásokat nélkülöző, egyszerűen csak leülős-fenekező kétbotos horgászatot vallották legtöbben a kedvenc halfogási módszerüknek. Persze ez lehet pontyozó, keszegező, ragadozóra szerelt is egy jófajta 0,25-0,30-as „zsineggel”, és talán éppen ez adja azt az univerzitását, mely miatt nem lehet letaszítani a horgászmódszerek képzeletbeli trónusáról. No meg talán az, hogy a költségeit a leginkább lehet minimalizálni, nem szükséges a „high tech”, ha eszik a hal, ugyanúgy eredményes.
Persze nyilván egy adott közeg véleményéről még nem lehet általánosítani, hiszen az nagyban függhet a környező vízterületektől, az azok által már eleve behatárolt horgászlehetőségekről, az ott élő emberek generációs gyökereitől és egyáltalán egy adott időszak horgászaktivitásától, ami erősödik és gyöngül annak tekintetében, hogy éppen milyen szezonját mutatja a halfogás esélye. Mégis, azért azt lehet látni és sejteni, hogy melyik irányzatok vannak folyamatosan feltörekvőben, melyek élik örök reneszánszukat.
A szaklapok persze igencsak becsapós, olykor hamis képet tudnak festeni. Egy kezdő horgász, aki pusztán a médiák és hírportálok nyomán kíván tájékozódni erről, könnyen elhiheti, hogy a fél világ bojlis nagypontyot akar fogni, és hogy a rakósbot néhány év múlva olyan kötelező tartozéka lesz egy valamirevaló finomszerelékes horgász-eszköztárnak, mint cowboynak a colt.
Persze egy szélesebb horgásztömeg szokásit a társadalmi normák is nagyban alakítják. Az édesvízi horgászkultúrában, az olaszoknál a harcsa szeméthal, míg a franciáknál bodorka az isten, az Egyesült Államokban pedig inkább a sügér és pisztrángfélék horgászata hódít, ami ez esetben már eleve megad egy bizonyos technikai és módszerbéli sajátosságot, itt a pergetés és a legyezés népszerűségét. Érdekes, hogy a ponty náluk „bad fish”, és egyenesen iszaptúró alantas lénynek tekintik, s mint olyan, így nem is lehet vonzó horgászzsákmány.
Valahogy meg is lehet őket érteni. Furcsa, de nálunk a horgászat egén meg épp a pontyok csillaga ragyog a legfényesebben és legmagasztosabban. Persze ilyen „bad fish” kategóriába sorolják a már említett taljánok a domolykót is, melyek kilós-kétkilós példányai százával úszkálnak olyan hétköznapi helyeken, mint a Padovát átszelő folyócskában, s legfeljebb a belvárosban sétáló turisták pöckölnek azoknak egy-egy mazsolaszemet a fagyiból. No, az olaszos domolykófelfogást meg mi nem értjük.
Egyszóval sok nemzet, sokféle horgász, de egy bizonyos: egy adott ország horgozóinak azért vannak általánosítható módszerbeli szokásai. Nálunk is vannak tehát favorit stílusok és kevésbé közkedveltek, de hogy mi is lehet a sorrend arra igazán nem könnyű válaszolni.
Forrás: Körös-horgász
Sipos Fishing Team - Sipos János - Sipos Szabolcs
