A spiccbotos horgászat az egyik leggyorsabb módszer, bár lehetőségeink korlátoltak vele. Ha jól választjuk ki a szereléket, a helyet és az etetőanyagot, akkor egy spiccbotos keszegezés biztosan eredményes lehet. Jelenleg két fajta spiccbot létezik. Az egyik, amely karbon-üvegszál keverékéből van, ezek nehezebbek, lassabbak, de sokkal olcsóbbak. A másik fajta, a 100% karbonból készült bot, ezek sokkal fejlettebbek, mint hagyományos őseik. A karbonnak köszönhetően sokkal könnyebbek (egyes típusoknál egy 5 m-es bot összesen 175g ), gerincesebbek, gyorsabbak, tehát hamarabb jut el a bevágás a horogig. További előnyük még, hogy a bot tagjai változó keménységűek, tehát a spicc általában lágy, hogy bevágásnál ne tépjük ki a hal szájából a horgot. Viszont a 2-3 tag már keményebb, de még mindig nagyon rugalmas, hogy a hal kiugrásait ki tudja védeni. A karbonbotokon belül is két csoportot különböztethetünk meg: tűspicces, és csőspicces . A tűspicc maga a bot legelső tagjának helyére kerül be. Ez is karbonból készül, de a vége jelentősen vékonyabb és érzékenyebb. Tűspiccet általában finomabb, kisebb botokba szoktak tenni, például snecizőkbe, vagy 4-5 m-es keszegező botokba. Tehát egy 6 m-es, nagykeszeges botban kereshetjük, de nem biztos, hogy megtaláljuk a tűspiccet!
A képen egy 8 méteres Garbolino Baza spiccbottal horgászom a Kákafoki - holtágon. (Sipos János)
Egyel "magasabb kategória", ha már tenyeres keszegeket, dévéreket, esetleg kárászokat akarunk elejteni. Itt már nincs szükség a felhős etetésre, inkább a lazább, könnyebb, aktív etetőanyagok a nyerők. Az aktív etetőanyag annyiban más, hogy lazább, kisebb szemcséjű, és tartalmaz még olyan szemcsét is, amely nem ül le a fenékre, hanem a vízközt lebeg, ill. a víz könnyen felkaphatja a fenékről. Ezek a kaják azért a legjobbak, mert tökéletesen alkalmasak vízközti horgászatra (ha ott a hal, ott kell megfogni, nem biztos, hogy lemegy a fenékre, például mélyebb vizekben), nem ragad úgy össze, mint a nyagyhalas, passzív etetők. De kisebb sikerrel használhatóak nagyobb halak megfogásához, amelyek a helyben lévő kaját szeretik, nem akarják a felszálló szemcséket elkapkodni, mint kisebb társaik. Ezeket a halakat már nem biztos, hogy spiccbottal meg tudjuk fogni! Összefoglalva: aktív etetőanyagokat használjunk, színe ne üssön el a fenék színétől, illata "fűszeres" legyen, bár erre biztos receptet adni nagyon nehéz. Az alapozáskor keményebbre gyúrt gombócokban juttassunk a fenékre elegendő kaját, de utána dobhatunk lazább "egykezeseket" is, amik "szőnyeget" képeznek a fenéken, amelyet például a dévér imád túrni. Lazábbat csak akkor dobjunk, ha nincsenek snecik, mert a vízfelszínen és vízközt szétoldódó gombócok szabad terepet jelentenek a sneciknek, és a csali nem tud majd a fenékre süllyedni, mert elkapják a küszök, mielőtt leérne a fenékre.
Ha fúj szél, segít, ha a spiccet lenyomjuk a víz felszíne alá.
A spiccbotozás legnagyobb ellensége a szél. Mondhatnánk, hogy egy 8-m es spiccbottal 16 m-re el lehet érni, ez még félig-meddig igaz is lenne, de mi van, ha fúj a szél? A 11.5,13, vagy 14.5 m-es rakós végén lévő 2-3 m-es zsinórt szélben is könnyen lehet kezelni, a matchbot nehéz úszóját szélben is pontosan el lehet dobni, de a 8-as spiccboton lévő 8 m-es zsinórt kezelni szinte lehetetlen. A másik a fárasztás. Az érv, amit a spiccbot mellet fel lehet hozni, a begumizás . Igen ám, de a rakós is be van gumizva! És a rakóst lehet bontani! De a spiccbotot nem! Míg a rakósnál a tagokat fokozatosan levéve, a végső köröket a hal már csak egy 3 m-es bot végén rója, a spiccbotos horgásznak az egész fárasztás ideje alatt a bot súlyát és a hal erejét kell ellensúlyoznia. És erre még rá tehet egy lapáttal a szél. Tehát én azt tanácsolnám, hogy finom botok vásárlásakor, ha nagy halak elejtésére is szeretnénk használni, telespicc helyett a rakós botokat helyezzük előnybe! Persze mindenki döntse el maga, hogy milyen botot választ a horgászathoz!
Sipos János, Sipos Szabolcs, Sipos Fishing Team, Békésszentandrás, Kákafoki - holtág
