A Békésszentandrási duzzasztó által felvízre és alvízre osztott Hármas-Körös felvizére 43,8 km esik, ez kevéssel felét teszi ki a folyó teljes hosszának. A felvíz vízszintjét általában e vízlépcső határozza meg, mely által feltartóztatott víztömeg rendesen 3-4 méterrel magasabb, mint a vízlépcső alatti szakasz.
E mesterséges felduzzasztás eredményeként, csapadékszegény időszakban az egész felvíz lassan ballag, szélsőséges (aszályos) időjárási körülmények között akár teljesen állóvá is válhat teljes vonalán. A hegyi vízgyűjtők több-kevesebb, de folytonosnak mondható csapadékellátottsága esetén 0,5-1 m/s sebességgel folyik. (Horgásznyelvre lefordítva ez annyit tesz, hogy 0,20-as zsinóron egy 30-40 g-os lapos ólom biztonsággal megáll a meder közepén.)
Persze ezek a paraméterek a levonuló víz mennyiségével sokszorosára is nőhetnek, de a lényeg, hogy a Hármas-Körös felvizének mozgása jóval lustább pl. a Tisza mindenkori nyugalmi sebességénél, a Dunáról már nem is beszélve. Éppen ezért a Hármas-Körös felvizének medre szinte már sehol sem homokos tisztán (nem úgy, ahogy a körösi duzzasztók megépülése előtt), a fövényéi elpusztultak. Egyetlen homokpad tanúskodik már csak a folyó egykor sok helyen homokkirakódásos természetéről, annak is tisztán homokos kirakodása, jobbára már csak egy zsugorodó, néhány méteres partrészlet (S-kanyar homokpadja).
E duzzasztás által meglassúdott vízjárás eredményeképpen a felvíz sok helyen iszapolódik, még ha ez nem is a klasszikus értelembe vett holtági iszapot, a lágyüledéket jelenti. E felrakódott iszap többnyire a szélvizeken tapasztalható, képlékeny, agyaggal kevert süppedős hordalék formájában. A folyó sodorvonalain és főmedri részein azonban ma is kemény, tömör, agyagos a meder (márga), vagy kevert agyagos-homokos, az itteni erősebb vízáramlás gondoskodik ezek állandó „karbantartásáról". A vízszabályozáskor meghagyott kanyarokon és íveken még jelentős a víz, építő- és romboló munkája, az áramlásdinamikának megfelelően építi az agyagpadokat, vájja a padmalyokat, szaggatja az függőlegesre gyalult partfalakat. Éppen ezért a felvízi szakasz sem szűkölködik elsőrangú haltanyákban, gödrözetes, visszaforgós, fás beszakadásokkal tarkított mederrészekben, bár ezeket kellő tapasztalat híján a magasabbra duzzasztott víz miatt nehezebb felfedeznie az avatatlan szemnek, mint mondjuk a vízlépcső alatt.
A sodorvonalon ma is nagy erővel dolgozik a víz
A felvíz legsekélyebb medervonulatai 3-4 méter közöttiek, a legmélyebbek 10 métert meghaladják. A Hármas-Körös felvizének legmélyebb pontjai 12-13 méter köztiek, normál nyári vízen a legmélyebb pont 13,6 méter, Halásziak- Halásztelek térségében. Az átlagos és általános medermélység, a kiegyenlítettebb sodrástulajdonságú szakaszokon 5-7 méter között változik, a folyó szélessége szintén duzzasztott körülmények között csupán 50 és akár közel 100 méter is lehet, általánosan azonban mintegy 70 méter.
A nyári vízszintet a békésszentandrási duzzasztó rendesen április első felében állítja be és november első felében szünteti meg, hacsak, ennek módosulását valami (pl. vízügyi munkálatok) nem indokolja. A téli időszakra „elengedett" felvíz az alvízzel egy szintbe kerül, ilyenkor a felvíz képe jelentősen megváltozik. Az addig megbúvó kövezések, fás tartások a 3-4 méter víz híján rögvest láthatóvá válnak, érdemes ilyenkor feltérképezni egy- egy szakaszt, amit jövő nyárra kiszemel magának az ember.
Halállomány-Horgászlehetőségek
A Hármas-Körös felvize tekintélyes víztömeg, tekintélyes élőhelyi lehetőségekkel. Halállománya, hazai folyóvizeink tekintetében igen fauna¬gazdag, a Körösök alföldi vízrendszerét benépesítő, ezzel együtt a hazánkban megtalálható fajok mintegy kétharmada lakja. (Az állományok nagysága sajnos leginkább az embertől függ, de e problémákkal külön menüpontokban foglalkozunk.) Mivel a Hármas-Körös felvize szinttájilag egynemű, e 43,8 km-es szakasznak nem lehet elkülöníteni úgy részleteit, mint pontyos-szakasz, vagy harcsás-szakasz, keszeges- süllős-szakasz, stb. A halfajok mindenhol egyformán benépesítik a felvizet, persze tartózkodási helyük a táplálkozás, pihenés, szaporodás függvényében bizonyos területekre összpontosul egy-egy szakaszon belül. Nyilván e helyek ismerete nagy tapasztalatot igényel, többnyire adott környék helybéli horgászai bírnak ezekkel.
Nincsenek jellemző halfaji-zónák, de a tapasztalt horgászok azért tudják, mi hol lakik, táplálkozik
A Hármas-Körös felvizének egyes helyei egykor a Körösök országos hírű, elsőrangú halbőséggel áldott területeit jelentették. Minden halból sok volt, óriás egyedméretekben. Ha ma kellene rangsort állítani a Körösök vízrendszerén belül, akkor egyes felvízi helyekre még mindig ez általánosan igaz, hogy a Körösök legjobb horgászterületei.
A felvízen a legáltalánosabb horgászzsákmány manapság: harcsa, süllő, csuka, bálin, sügér, ponty, amur, karika-, bagoly-, dévér-, laposkeszeg, jász, kárász, busa, menyhal, széles durbincs, ritkábban kerül horogra márna, compó, domolykó, selymes durbincs, kősüllő, még ritkábban angolna. A halak egyedmérete sajnos nem túl nagy, harcsából 1-3 kg az általános, öt kiló feletti már jó eredmény, tíz feletti ritka, a kapitális pedig kivételes. (Tavaly - 2009-ben - nyár végég egy 30 kg-os példány a legnagyobb felvízi harcsafogások élmezőnyébe került. Süllőből 0,5-1,5 kg a standard, de minden évben fognak azért tíz feletti „jószágot".
Balin- és csukaméret szintén kiló környékén billeg, de akadnak azért 3-4 kilósig néha, viszont belőlük a kapitális egyed fehér holló. Pontyból 1,5-4 kg az átlag, de összeakadhatunk még zsinórszaggató nyurgával és a telepített állomány öreg egyedei is 10-15 kg-os példányként köszönnek a szerencsések szákjában vissza. Amurméretből nagy a szórás, ahogy e fajra jellemző, igazán kicsi példányai nem nagyon veszik fel az általában kukoricával vagy bojlival csalizott szereléket, a nagy etetéssel járó horgászati stratégiák miatt pedig nem számít szenzációnak a nagy (10 kg és afölötti) példány. A keszegállomány sajnos méretileg már régóta beállt az „egytenyeres" és „kéttenyeres" közé, néha okoznak csak meglepetést a varázsütésre megjelenő, kisebb csoportokban vándorló öreg egyedek. Ilyenkor 1-2 kg közötti dévérek, és akár kiló közelébe gyarapodott karikakeszegek emlékeztetnek e víz hőskorára. A jász talán az egyik olyan halfaj, mely példányainak egyedméretére legkevésbé lehet panasz. Gyakoriak az 1-2 kg súlyúak, de pergető körökben nem újság a két kiló feletti jász, de saját tapasztalataink is igazolják három kiló feletti egyedek jelenlétét.
Ami a horgászmódszerek illeti, igen széles skálán mozognak, lévén, hogy sok a horgász, sok a jó hely, szinte minden technika alkalmazható és e vidéken a horgászat tradíciói is mélyen gyökereznek. A pergetés, a kuttyogatás, mártogatás, a finomszereiékes fenekező technikák a legáltalánosabban alkalmazott módszerek, de a finomszereiékes horgászat, hosszú spiccbottal (7-8 m-es) és bolognai bottal történő „úszós alfajait" is egyre többen alkalmazzák. A rakósbotos horgászat nem igazán tud meghonosodni a felvízen, hiszen az igazán jó helyek a duzzasztott vízszint miatt rakós-távon már minimum 6 méteresek és ez nagyban feladja a leckét a topszeteken alkalmazható szerelékek hosszának.
Igen kedvelt felvízi horgászmódszer (és egyben már életforma) a lakóhajós horgászstílus. E kabinos hajókból igen sok van letéve a felvízre, hiszen a duzzasztott, lassan ballagó felvízen kiválóan lehet boldogulni e nehézkes alkotmányokkal. Régi szokás, hogy lakóhajókkal egy-egy csak vízről elért helyhez kötnek (akadó, padmaly, gödör) és napokig horgásszák azt. Nem egy aktív horgászstílus, de kétségtelenül hatékony a mobilizált kényelme és vízre telepített komfortjai miatt. Szintén életstílus és szinte helyi sajátosság a mezőtúri horgászok „bódés" horgászlakja.
A Hármas-Körös felvízén jelenleg két halászati jogbirtokos osztozik és sajnálatos módon talán éppen e szerint legcélszerűbb felszakaszolni a felvizet halállomány és horgászlehetőségek tekintetében. A két halászati jogbirtokos a Körösvidéki Horgász Egyesületek Szövetsége és a Körösi Halász Szövetkezet. A felvíz 43,8 kilométerének közel fele horgászkezelésben van, tavasszal és ősszel intenzíven telepítik.
A halászati jogbirtokos-viszonyokat és szabályaiknak részleteit lásd a Hasznos menüpont alatt. A Sebes- és Kettős-Körös összefolyástól számítva az első, közel 12 km-es (gyomai közúti hídig tartó szakasz) horgászszövetségi víz. Talán e félhalmi-gyomai szakaszról jelenthető ki nyugodd szívvel, hogy jelenleg a hatalmas Körös-Berettyó vízrendszer legszámottevőbb, legjobb horgászterülete, részben a telepítés, részben az élőhelyi adottságok végett, mely utóbbit nagyban befolyásol, a Hármas-Körösben egyesülő két folyó, a Sebes- és a Kettős-Körös közvetlen környezete, kapcsolata.
E 12 km-es szakaszról - az élővizeket hazánkban általánosan sújtó általános állapotok ellenére - a horgászok minden évben körülbelül 10 tonna halat zsákmányolnak. (A fogási naplók szerint, ami nyilván a valós mennyiségnél lényegesen kevesebb) E terület kiemelkedő elsőségéhez azon egyéb kedvező, természetes okok is párosulnak, minthogy e 12 km-en olyan időtlen (nem szabályozott) mederalakulatok is találhatóak szép számmal, melyek adottságaik folytán az egész vízrendszer legpompásabb haltanyáinak kiálthatóak ki. Elég csak annyit mondani: „Zsófíamajor", „S-kanyar", „Honatelep". Ezen elnevezések már-már fogalmak, amelyek sok-sok körösi pecás gyomrát bizsergetik meg.(A Körösök legjobb haltanyáival, a "Vizek/Legjobb horgászhelyek" menüpont részletesen fog foglalkozni!) Persze e horgászszövetségi kezelésben lévő szakasz többi helyei is kiváló horgászélményekkel szolgálhatnak, erre nyilván kőbevésett szabályokat nem lehet felállítani.
A Hármas-Körös felvízének eme első, félhalmi-gyomai szakasza partról és vízről egyaránt remek horgászlehetőségeket kínál, s általánosan e terület volt a Körösök régi és legendás hírnevének melegágya mesés horgászkalandjai miatt. régi népszerűsége, főleg a Körös-vidéken belül még ma is töretlen. E 12 kilométeren mindkét parton ma is rengeteg a horgászhely, egyértelmű megközelítési utakkal, jól kijárt hullámtéri ösvényekkel, kiváló táborozási adottságokkal, bal parton közvetlen a gáton kívül horgásztanyákkal, őrzött csónakkikötővel és számos ponton, amolyan „partizán” kikötőkkel.
Az utóbbi években azonban jellemzően elhanyagolódtak egyes parti szakaszok, ennek több összetevője is van: egyrészt a hullámterek sincsenek a régi gonddal kezelve és a környező települések horgászai kevésbé engedhetik meg maguknak a 20-30 vagy akár oda-vissza 100 km-re való benzinpénzt. Mindenesetre elmondható, hogy az Hármas-Körös felvízének ezen első 12 km-es félhalmi-gyomai szakasza, mint a vízrendszer legjobb lehetőségeket nyújtó területe ma is sokak által kedvelt horgászvíz, idegenként is érdemes felkeresni, mert a helyi tapasztalattal kevésbé rendelkezők számára is valós élményekkel kecsegtet.
A gyomai közúti híd után alaposan megváltozik a helyezet. Innentől egészen az 55 fkm-ig a Körösi Halász Szövetkezet a jogbirtokos és intenzív telepítés helyett intenzív halászat folyik rajta. Ez nagyban rontja a horgászat esélyeit, pedig e terület sem szűkölködik remek haltartó helyekben. Nem szeretnénk zsákbamacskát árulni: ha az előző szakasz a skálán összességében 10 pont, e halászattal sújtott terület 3 pont. Ez nem azt jelenti, hogy nincs esély halat fogni, de hiú ábrándja ne legyen senkinek afelől, hogyha erre a területre a tavaszi vándorlások vagy egyéb természetes benépesedés folytán uszonyos élőlény téved, esetleg tanyát ver, annak ne lennének megszámlálva a napjai a halászszerszámok között. Ennek következtében horgászterületként jóval népszerűtlenebb ez a folyórész, egyes szakaszain (például a Peresi-holtág szárai közé ásott több mint öt kilométer hosszú unalmas egyenesen) alig van horgászhely, sok az elvadult, járatlan hullámtéri terület. Az endrőd alatti kanyarok egyébként jelentős haltanyáiban, pedig ami hal megmaradhatna, azt a folyóhoz közvetlenül simuló város helyi „erői" fosztják ki szinte nullára.
A felvíz eme kedvezőtlen horgászati lehetőségei az 55 fkm után változnak meg, ahonnan a felvíz békésszentandrási duzzasztóig tartó, mintegy „befejező" halálaki-halászteleki szakasza újra horgászkezelésűvé válik. Hasonló dolgok mondhatóak el erről a részről is horgászati adottságok tekintetében, mint a félhalmi-gyomai szakaszról. Lényegesen javuló halállomány, néhány kiváló mederalakulat, sok horgászhely, bár minden egy kicsit az első szakasz „kistestvéreként".
Legfrekventáltabb e szakaszon Halásziak-Halásztelek közvetlen térsége, a Vasúti-híd és az utána következő kanyarok környéke, hiszen egyrészt esős időben is megközelíthető mindkét oldal, másrészt a merész kanyar-együttes előtt és után lévő, számos holtági átvágást rejtő egyenes szakaszok - a kevesebb haltanyának alkalmas tartás miatt - nem mindig kedveltebb tartózkodási területei a halaknak.
Különösen a duzzasztó előtti hosszú, szarvas-mezőtúri komptól húzódó Kákafoki-egyenes ilyen, hiszen a duzzasztó közelsége miatt e mederrész fokozottan meglassúdott és feliszapolt, a vízfelszínt nyáron gyakorta a feltorlódott hínár és a túlburjánzott algaréteg fedi. Persze itt is minden megtörténhet, de ezeket az ismérveket nem árt figyelembe venni. Egy azonban bizonyos: a felvíz adottságait figyelembe véve egyes szakaszai ma is pompás horgászélményeket kínálnak.
forrás: Körös Horgász
Sipos Fishing Team - Sipos János - Sipos Szabolcs - 2010
A süllőhöz küllemében és életmódjában is nagyon hasonló, de annál kisebb növésű faj neve félrevezető lehet, ugyanis egyáltalán nem igényel köves aljzatot, sőt olyan iszapos helyeken is megél, amelyeket termetesebb rokona már elkerül. Kizárólag Európában, ezen belül is csak a Fekete- és a Kaszpi-tengerbe ömlő folyók vízrendszerében honos. Legnagyobb elterjedési körzete a Volga és a Duna medencéje.
A horgászbot elhelyezése a jégen nem egyszerű feladat. Egy cső ráhegesztve egy nagyobb facsavarral, ami a jégbe csavarható praktikus támasztéka a horgászbotnak. A jeget 20-30 percenként a lékben meg kell törni mert befagy.
Igen korán, többnyire már február végén, márciusban ívik. Ikráit a sekély, part menti növényzetre, fűszálakra rakja. A csuka mesterséges szaporítása is megoldott: a lefejt ikrák 70-80 százaléka kikelhet, szemben a természetes körülmények között lerakott ikra 1-2 %-ával. Gyors növekedésű hal, egyéves korában eléri a 100 g-os súlyt, kedvező körülmények között 2 éves korában az 1 kg-ot.
Ha beakadtunk az elsõ és legfontosabb, amit tennünk kell, hogy ne tegyünk semmit. Semmi esetre se kezdjük el eszeveszetten rángatni és erõltetni a felszerelést, mert így a horog egyre jobban megfogja az akadót, ráadásul a zsinórt is alaposan meggyötörnénk ezzel (fõként a spiccgyûrûnél lévõ rész reszelõdik ilyenkor, a kint lévõ zsinórrész pedig végig megnyúlhat). Inkább támasszuk le a botot, fújjuk ki magunkat, és higgadtan próbáljuk átgondolni a mentés lehetséges módozatait. Minden reményünk megvan, amíg össze vagyunk kötve a beakadt mûcsalival. Ha a zsinór elszakadt, talán le is mondhatunk az egészrõl, ezért erre fokozottan figyeljünk, és kíméljük a zsineget! 
