Sipos Fishing Team

Peca, vizek, halak, emberek.

Sipos Fishing Team

Sipos János Sipos Szabolcs

Látogatók

Flag Counter

Friss topikok

Linkblog

A kősüllő az év hala 2011-ben

Sipos Fishing Team 2011.01.05. 15:46

A Magyar Haltani Társaság által szervezett közvélemény-kutatás eredményeként 2011-ben a kősüllő viselheti az év hala kitüntető címet, és kaphat ezáltal nagyobb figyelmet – jelentette be Harka Ákos, a társaság elnöke.
A Magyar Haltani Társaság 2011-re már csak jelöltállító szerepet vállalt az év hala megválasztásában. A végső döntést azok a halbarátok hozták meg, akik a társaság honlapján leadták szavazatukat a megadott három halfaj valamelyikére. A Szilveszter éjszakáján zárult szavazás eredményeként 2011-re a kősüllő (Sander volgensis) lett az év hala, maga mögött hagyva az ugyancsak sokak rokonszenvét élvező réticsíkot és a harmadik helyezett sujtásos küszt. A süllőhöz küllemében és életmódjában is nagyon hasonló, de annál kisebb növésű faj neve félrevezető lehet, ugyanis egyáltalán nem igényel köves aljzatot, sőt olyan iszapos helyeken is megél, amelyeket termetesebb rokona már elkerül. Kizárólag Európában, ezen belül is csak a Fekete- és a Kaszpi-tengerbe ömlő folyók vízrendszerében honos. Legnagyobb elterjedési körzete a Volga és a Duna medencéje.
Hazánkban a jelentősebb folyóvizek és a nagyobb tavak lakója, de sehol sem gyakori. Európában a sebezhető fajok közé tartozik, ezért nagyobb kíméletet érdemelne. A horgászok nagy része egyetért azzal a javaslattal, hogy a kősüllő legkisebb fogható mérete 20 helyett 25 centiméterre, a naponta elvihető mennyiség pedig a jelenlegi 3 kilogrammról 3 darabra változzék.

Sipos Fishing Team
Sipos János - Sipos Szabolcs - 2011

Szólj hozzá!

A mesés halszaporulatért

Sipos Fishing Team 2011.01.05. 10:02

A 2010-es év esőzései, tavaszi és nyári árvizei, amelyek súlyos károkat okoztak a folyók mentén és a belvizes földeken, halaink számára rendkívül kedvező szaporodási feltételeket teremtettek.

Az elöntött füves területek nem csak az iváshoz és a növényekre tapadt ikra fejlődéséhez biztosítottak ideális környezetet, a kikelő kishalak számára is bőséges táplálékot kínáltak. Halszaporulat szempontjából az utóbbi fél évszázad legsikeresebb évét tudhatjuk magunk mögött. A kiöntések sekély, könnyen felmelegedő vizében kitűnően fejlődött az ivadék. Különösképpen érvényes ez a pontyra, amely a fantasztikus bőségben rendelkezésre álló fehérjedús táplálékon gyorsabb növekedést produkált, mint a tógazdaságokban. A gyönyörűen fejlett, egészséges utódnemzedék nemcsak a nagyobb, hanem a kisebb vizeinket is olyan tömegben lepte el, amilyenről csak a régi följegyzésekben olvashatunk.

Egészséges, fiatal pontyivadék

Országos viszonylatban felbecsülhetetlen, sok-sok milliárd forintnyi értéket képvisel ez az ivadékállomány. amely évekre szóló pozitív hatást gyakorolhat vizeinkre. Nemzeti érték, amely azonban csak akkor tud hasznosulni, ha sikeresen átvészeli a telet, s módja lesz elérni a kifogható méretet. A kemény hideg különösen a fiatal halakra veszélyes, amelyek olyan sekély vizekben is hajlamosak visszamaradni, amelyek egy zord télen akár fenékig befagyhatnak. Sorsuk a mélyebb vizekben is tragikusra fordulhat, ha azt vastag jég- és hótakaró fedi. mert az ezen átjutó gyenge fény kevés lehet az algáknak a halak számára szükséges oxigénmennyiség előállításához.

Szépen fejlett, elsőnyaras harcsa

Nem tudhatjuk, hogy enyhe vagy kemény telünk lesz-e, éppen ezért az utóbbira kell készülnünk. A Magyar Haltani Társaság arra kéri a természetes vizek kezelőit, halászati hasznosítóit, előre tervezzék és szervezzék meg a szükség esetén alkalmazható beavatkozásokat, amelyek víztípusonként eltérőek. A folyóvizek halai ritkán igényelnek segítséget, de a holtmedrek és a sekély tavak esetében fel kell készülni, hogy idejében és gyorsan megtörténhessen a lékelés, a hóeltakarítás. Ahol erre mód van, célszerű a szokásosnál magasabb téli vízszintet beállítani, nagyobb és értékesebb halállomány mellett pedig az oxigénszint rendszeres mérésére és a víz levegőztetésére is érdemes áldozni. Tegyünk meg minden tőlünk telhetőt az utóbbi 50 év legbőségesebb halszaporulatának sikeres áttelelése érdekében!

Dr. Harka Ákos elnök Magyar Haltani Társaság
Cikk: Magyar Haltani Társaság
sajtóközleménye

Körös-Horgász

Sipos Fishing Team
Sipos János - Sipos Szabolcs - 2011
 

Szólj hozzá!

Lékhorgászat

Sipos Fishing Team 2010.12.16. 18:16

A jég vastagságának 10 cm-esnek kell lennie, hogy horgászhassunk. De ezt hogy lehet tudni?
A partszélen vágjunk próbaléket így láthatjuk a jég vastagságát. Ha a jég színe egyenletesen fehér, akkor biztonságos. A túl sok buborék a jégben vagy a foltos színű jég is veszélyeket rejthet.
Használjunk rövid botot (1-2 méter) és úgy támasszuk le, hogy a damil ne érjen a jéghez illetve a bot spicce pontosan a lék fölé kerüljön. Az angol belső vezetésű úszóval könnyebb elkerülni a jég szélét. A horgászbot elhelyezése a jégen nem egyszerű feladat. Egy cső ráhegesztve egy nagyobb facsavarral, ami a jégbe csavarható praktikus támasztéka a horgászbotnak. A jeget 20-30 percenként a lékben meg kell törni mert befagy.
Ha szerencsések vagyunk és fárasztásra kerülne a sor, akkor a bot spiccét dugjuk a vízbe, hogy a zsinór ne sérüljön meg a lék szélétől. Használhatunk kisméretű multi, tároló vagy esetleg egy harcifékes orsót. Zsinórnak monofil, 25-30-as vastagságú a megfelelő. A nagyobb csukák is gyengébben védekeznek télen ezért elegendő ez a vastagság.
Horgászhatunk csukára, süllőre, sügérre és bodorkára is. Elszánt horgászok még pontyozással is próbálkoznak.
A csukázáshoz, süllőzéshez az élőhalas úszózás a legbeváltabb módszer. A 10-20 grammos úszók tökéletesen megfelelnek. A legjobb terepek a csukázásra a medertörések határai. Jó helyeknek bizonyulhatnak még a a víz fölé benyúló fák vagy bokrok alatti részek. A lékhorgászat azért lehet sikeres, mert a zsákmány kevés és a csukák éheznek.
A bodorkázáshoz a felszerelés: könnyű spiccbot, kis úszó, és etetőanyag. Csalinak csukázáshoz kárász, bodorkázáshoz csonti lehet eredményes.
Vannak horgásztavak ahol előre elkészített lékekkel várják a horgászokat. A tavak jegébe vágott lékek levegőztető nyílások szerepét töltik be, melyeken át kellő mennyiségű oxigénhez jutnak a halak.
A lékhorgászat különösen népszerű téli sport az Egyesült Államokban, Kanadában, a skandináv országokban és Oroszországban.
A lékhorgászatot éjjel és rossz látási viszonyok mellett sem lehet folytatni. Folyóvíz jegén soha ne próbálkozzunk, mert a jég vastagsága valahol csak néhány centiméter lehet a sodrás végett.
Alapvető szabály, hogy egyedül a jégen nem szabad tartózkodni, mert baleset esetén nem lesz, aki segítséget nyújthatna. A megfelelő távolságot is be kell tartani egymás között, nehogy egyszerre szakadjanak be a horgászok. A távolság legalább 10 méter legyen egymástól.
Egy erős, hosszú kötél is jól jöhet a derékra kötve meg egy hosszabb rúd (akár síléc) is ha megtörténik a baleset. A horgásztársak így könnyebben tudnak segítséget nyújtani. Egy szánkóval a felszerelést könnyen húzhatjuk a jégen és ráülni is lehet a kapásra várakozva.
Használjunk lékfúrót a balta helyett, aminek a hangja könnyen elijesztheti a halakat. A lék kb. 20 cm széles legyen és a lékek közötti távolság is legalább 10 méter. Készüljünk fel, hogy több léket kell majd fúrnunk a halak után kutatva.
A lékhorgászathoz ne feledkezzünk meg meleg ruháról, jó vastag cipőről kell, és a meleg teáról (rum nélkül).
A tűzrakás a jégen rianást okozhat, ez az a recsegő hang, amikor a jég mozog. Horgászat után mindenképp jelöljük meg a léket, hogy legalább 50 méteres távolságból is felismerhető legyen. A jelöléshez használhatók természetes anyagok (pl. nád, sáskéve, száraz ágak) amelyek a vízparton előfordulnak.

Sipos Fishing Team - Sipos János - Sipos Szabolcs

Szólj hozzá!

A csuka

Sipos Fishing Team 2010.11.27. 13:18

Teste hosszúkás, oldalt kissé lapított. Feje lapos, kacsacsőrre emlékeztető. Szája hatalmasra tátható és tele van tűéles fogakkal. Az alsó állkapcsa kissé túlér a felsőn, kampós végű, nagy kapófogak helyezkednek el benne. Ezek ha kitörnek, újra nőnek. Testét apró pikkelyek borítják.A vizek eltérő jellege, valamint a táplálék bősége jelentősen hat a test arányaira.A farokrész rövid, és jókora farokúszóval végződik. A három páratlan úszó elhelyezkedése teszi lehetővé, hogy a csuka a táplálékát egyetlen gyors ugrással kaphassa el. Színe a környezethez alkalmazkodik. Alapszíne a zöld, ami a hátán a legsötétebb, oldalán zöldes-aranysárgás és márványozott. Hasa fehéres, úszói is tarkák. Igen korán, többnyire már február végén, márciusban ívik. Ikráit a sekély, part menti növényzetre, fűszálakra rakja. A csuka mesterséges szaporítása is megoldott: a lefejt ikrák 70-80 százaléka kikelhet, szemben a természetes körülmények között lerakott ikra 1-2 %-ával. Gyors növekedésű hal, egyéves korában eléri a 100 g-os súlyt, kedvező körülmények között 2 éves korában az 1 kg-ot.

A csuka fogása korlátozás alá esik. Tilalmi ideje általában március 1-től 31-ig. Kifogható legkisebb mérete 40 cm. A horogra rendszerint az 1-2 kg-os példányok akadnak, de megnő 10 kg-on felülire is. A csuka valamennyi álló- és folyóvizünkben őshonos. Különösen kedveli a csendes, nem túl mély, vízinövényzettel benőtt holtágakat, a hínáros, nádas tavakat, csatornákat. A nagyobb vizeken a parti sáv közelében, a nádasok szélén tartózkodik.

Rendkívül falánk ragadozó. Mindenre rávág, ami a vízben él és mozog. Megeszi a békát, az apró víziszárnyast, a pockot. Fő tápláléka mégis az apróhal, amelyből töméntelen mennyiséget képes elfogyasztani. Saját faját sem kíméli. Gyomornedve olyan erős, hogy a lenyelt horgot is megemészti. A kishalakra a környezetbe beolvadva, takarásból les. A kiszemelt áldozatra villámgyors lendülettel csap rá, és nem hibázik. Kissé hátrahajló fogai közül nincs menekvés. A mechanikai ingereket felfogó, áramlást érzékelő oldalvonalnak is nagy jelentősége van a vadászatban. Táplálékának túlnyomó részét nappal ejti el, sötétben ritkán kap. A nagyobb halat derékon kapja el, majd megforgatja szájában és fej felől nyeli el.

A csuka horgászata:

A csuka horgászata pergetve a legsportszerűbb, élő hallal, úszóval, pedig igen szórakoztató. Pergetve főképpen ősszel fogható, bár a nyári hónapokban legnagyobb az étvágya. Ilyenkor korlátlanul jut kishalhoz a sűrű növényzet között, ahol a villantó minduntalanul elakadna. ősszel azonban a kishalak többnyire a mélyebb vizekre vonulnak, így a csukának is többet kell mozognia, hogy rájuk akadjon. A pergetéshez használjunk közepesen merev, 2,10-2,70-es botot, 0,25-0,35-ös zsinórral. A villantók közül az önsúlyos, közepes és nagyméretű támolygók, valamint a körforgók a legjobbak. Ugyancsak eredményesek a különböző wobblerek. Kissé opálos vízben a villantó lehet fényes is, de tiszta vízben óvakodjunk a túlságosan csillogó, nikkelezettektől. Tiszta vízben jobban beválnak az opálos, matt fényű sárgaréz vagy vörösréz színű, sőt egyik oldalon pirosra festett villantók. Akár gyalogosan, akár csónakból pergetünk, a csukázás során nagyobb vízszakaszt horgásszunk le. Dobásainkkal előbb a kövezés, vagy a nádfal közelében levő vizeken kísérletezzünk, s csak azután tapogassuk le a távolabbi vízrészeket. A villantót nyáron középvízen vezessük, késő ősszel a víz mélyebb rétegeiben is próbálkozhatunk. Az élőhalas úszós csukázásnak a pergetéssel szemben az az előnye, hogy élő hallal néha még akkor is becsaphatjuk őket, amikor a villantó már csődöt mondott. A csuka ugyanis alig tud ellenállni a horgon vergődő csalihal csábításának. Élő hallal rendszerint állóvízen, vízinövényzet között horgászunk. A horgon mozgó csalihal könnyen elakadhat a növényzetben. Ezért a felszerelés legyen erősebb. Vízinövények között, nádszéleken 3 méter körüli, merevebb botot, 0,35-0,45-ös zsinórt, nagyobb úszót és ennek megfelelő ólmot, 3/0-1/0-ás egy- vagy háromágú horgot használjunk. A horgot az éles fogak miatt célszerű drótelőkére kötni. Nagyobb úszóra azért van szükség, mert annak nem csupán az ólmot, hanem a kishal mozgását is el kell bírnia. Kapásnál az úszó hirtelen a víz alá merül, majd lassan elindul a víz alatt. Ezek igazán izgalmas pillanatok! Ne vágjunk be azonnal, várjunk néhány másodpercet, amíg a csuka a kishalat megfordítja a szájában. Így biztosabban akad a horog. Legyen velünk szájfeszítő és horogszabadító. Ezek nélkül bajosan lehet a horgot kiszedni a csuka szájából. Ha mártogatva horgászunk, a kövezések mentén ugyanazt a felszerelést használhatjuk, mint az élőhalas úszós csukázás során. Ha azonban bedőlt fák víz alatti ágai között próbálkozunk, még erősebb szerszámhoz kell nyúlnunk. A horogra akadt csuka rendkívül hevesen védekezik. Többször is megiramodik, kiugrik a vízből, a fejét rázza, csakhogy megszabaduljon a horogtól. Ha ilyenkor meglazul a zsinór, könnyen leszakad a hal. Feltétlenül szákkal merítsük ki.

Sipos Fishing Team - Sipos János - Sipos Szabolcs

Szólj hozzá!

Hármas-Körös felvíz

Sipos Fishing Team 2010.11.21. 20:53

 A Békésszentandrási duzzasztó által felvízre és alvízre osztott Hármas-Körös felvizére 43,8 km esik, ez kevéssel felét teszi ki a folyó teljes hosszának. A felvíz vízszintjét általában e vízlépcső határozza meg, mely által feltartóztatott víztömeg rendesen 3-4 méterrel magasabb, mint a vízlépcső alatti szakasz.
E mesterséges felduzzasztás eredményeként, csapadékszegény időszakban az egész felvíz lassan ballag, szélsőséges (aszályos) időjárási körülmények között akár teljesen állóvá is válhat teljes vonalán. A hegyi vízgyűjtők több-kevesebb, de folytonosnak mondható csapadékellátottsága esetén 0,5-1 m/s sebességgel folyik. (Horgásznyelvre lefordítva ez annyit tesz, hogy 0,20-as zsinóron egy 30-40 g-os lapos ólom biztonsággal megáll a meder közepén.)
Persze ezek a paraméterek a levonuló víz mennyiségével sokszorosára is nőhetnek, de a lényeg, hogy a Hármas-Körös felvizének mozgása jóval lustább pl. a Tisza mindenkori nyugalmi sebességénél, a Dunáról már nem is beszélve. Éppen ezért a Hármas-Körös felvizének medre szinte már sehol sem homokos tisztán (nem úgy, ahogy a körösi duzzasztók megépülése előtt), a fövényéi elpusztultak. Egyetlen homokpad tanúskodik már csak a folyó egykor sok helyen homokkirakódásos természetéről, annak is tisztán homokos kirakodása, jobbára már csak egy zsugorodó, néhány méteres partrészlet (S-kanyar homokpadja).
E duzzasztás által meglassúdott vízjárás eredményeképpen a felvíz sok helyen iszapolódik, még ha ez nem is a klasszikus értelembe vett holtági iszapot, a lágyüledéket jelenti. E felrakódott iszap többnyire a szélvizeken tapasztalható, képlékeny, agyaggal kevert süppedős hordalék formájában. A folyó sodorvonalain és főmedri részein azonban ma is kemény, tömör, agyagos a meder (márga), vagy kevert agyagos-homokos, az itteni erősebb vízáramlás gondoskodik ezek állandó „karbantartásáról". A vízszabályozáskor meghagyott kanyarokon és íveken még jelentős a víz, építő- és romboló munkája, az áramlásdinamikának megfelelően építi az agyagpadokat, vájja a padmalyokat, szaggatja az függőlegesre gyalult partfalakat. Éppen ezért a felvízi szakasz sem szűkölködik elsőrangú haltanyákban, gödrözetes, visszaforgós, fás beszakadásokkal tarkított mederrészekben, bár ezeket kellő tapasztalat híján a magasabbra duzzasztott víz miatt nehezebb felfedeznie az avatatlan szemnek, mint mondjuk a vízlépcső alatt.
A sodorvonalon ma is nagy erővel dolgozik a víz
A felvíz legsekélyebb medervonulatai 3-4 méter közöttiek, a legmélyebbek 10 métert meghaladják. A Hármas-Körös felvizének legmélyebb pontjai 12-13 méter köztiek, normál nyári vízen a legmélyebb pont 13,6 méter, Halásziak- Halásztelek térségében. Az átlagos és általános medermélység, a kiegyenlítettebb sodrástulajdonságú szakaszokon 5-7 méter között változik, a folyó szélessége szintén duzzasztott körülmények között csupán 50 és akár közel 100 méter is lehet, általánosan azonban mintegy 70 méter.
A nyári vízszintet a békésszentandrási duzzasztó rendesen április első felében állítja be és november első felében szünteti meg, hacsak, ennek módosulását valami (pl. vízügyi munkálatok) nem indokolja. A téli időszakra „elengedett" felvíz az alvízzel egy szintbe kerül, ilyenkor a felvíz képe jelentősen megváltozik. Az addig megbúvó kövezések, fás tartások a 3-4 méter víz híján rögvest láthatóvá válnak, érdemes ilyenkor feltérképezni egy- egy szakaszt, amit jövő nyárra kiszemel magának az ember.
Halállomány-Horgászlehetőségek
A Hármas-Körös felvize tekintélyes víztömeg, tekintélyes élőhelyi lehetőségekkel. Halállománya, hazai folyóvizeink tekintetében igen fauna¬gazdag, a Körösök alföldi vízrendszerét benépesítő, ezzel együtt a hazánkban megtalálható fajok mintegy kétharmada lakja. (Az állományok nagysága sajnos leginkább az embertől függ, de e problémákkal külön menüpontokban foglalkozunk.) Mivel a Hármas-Körös felvize szinttájilag egynemű, e 43,8 km-es szakasznak nem lehet elkülöníteni úgy részleteit, mint pontyos-szakasz, vagy harcsás-szakasz, keszeges- süllős-szakasz, stb. A halfajok mindenhol egyformán benépesítik a felvizet, persze tartózkodási helyük a táplálkozás, pihenés, szaporodás függvényében bizonyos területekre összpontosul egy-egy szakaszon belül. Nyilván e helyek ismerete nagy tapasztalatot igényel, többnyire adott környék helybéli horgászai bírnak ezekkel.
Nincsenek jellemző halfaji-zónák, de a tapasztalt horgászok azért tudják, mi hol lakik, táplálkozik
A Hármas-Körös felvizének egyes helyei egykor a Körösök országos hírű, elsőrangú halbőséggel áldott területeit jelentették. Minden halból sok volt, óriás egyedméretekben. Ha ma kellene rangsort állítani a Körösök vízrendszerén belül, akkor egyes felvízi helyekre még mindig ez általánosan igaz, hogy a Körösök legjobb horgászterületei.
A felvízen a legáltalánosabb horgászzsákmány manapság: harcsa, süllő, csuka, bálin, sügér, ponty, amur, karika-, bagoly-, dévér-, laposkeszeg, jász, kárász, busa, menyhal, széles durbincs, ritkábban kerül horogra márna, compó, domolykó, selymes durbincs, kősüllő, még ritkábban angolna. A halak egyedmérete sajnos nem túl nagy, harcsából 1-3 kg az általános, öt kiló feletti már jó eredmény, tíz feletti ritka, a kapitális pedig kivételes. (Tavaly - 2009-ben - nyár végég egy 30 kg-os példány a legnagyobb felvízi harcsafogások élmezőnyébe került. Süllőből 0,5-1,5 kg a standard, de minden évben fognak azért tíz feletti „jószágot".
Balin- és csukaméret szintén kiló környékén billeg, de akadnak azért 3-4 kilósig néha, viszont belőlük a kapitális egyed fehér holló. Pontyból 1,5-4 kg az átlag, de összeakadhatunk még zsinórszaggató nyurgával és a telepített állomány öreg egyedei is 10-15 kg-os példányként köszönnek a szerencsések szákjában vissza. Amurméretből nagy a szórás, ahogy e fajra jellemző, igazán kicsi példányai nem nagyon veszik fel az általában kukoricával vagy bojlival csalizott szereléket, a nagy etetéssel járó horgászati stratégiák miatt pedig nem számít szenzációnak a nagy (10 kg és afölötti) példány. A keszegállomány sajnos méretileg már régóta beállt az „egytenyeres" és „kéttenyeres" közé, néha okoznak csak meglepetést a varázsütésre megjelenő, kisebb csoportokban vándorló öreg egyedek. Ilyenkor 1-2 kg közötti dévérek, és akár kiló közelébe gyarapodott karikakeszegek emlékeztetnek e víz hőskorára. A jász talán az egyik olyan halfaj, mely példányainak egyedméretére legkevésbé lehet panasz. Gyakoriak az 1-2 kg súlyúak, de pergető körökben nem újság a két kiló feletti jász, de saját tapasztalataink is igazolják három kiló feletti egyedek jelenlétét.
Ami a horgászmódszerek illeti, igen széles skálán mozognak, lévén, hogy sok a horgász, sok a jó hely, szinte minden technika alkalmazható és e vidéken a horgászat tradíciói is mélyen gyökereznek. A pergetés, a kuttyogatás, mártogatás, a finomszereiékes fenekező technikák a legáltalánosabban alkalmazott módszerek, de a finomszereiékes horgászat, hosszú spiccbottal (7-8 m-es) és bolognai bottal történő „úszós alfajait" is egyre többen alkalmazzák. A rakósbotos horgászat nem igazán tud meghonosodni a felvízen, hiszen az igazán jó helyek a duzzasztott vízszint miatt rakós-távon már minimum 6 méteresek és ez nagyban feladja a leckét a topszeteken alkalmazható szerelékek hosszának.
Igen kedvelt felvízi horgászmódszer (és egyben már életforma) a lakóhajós horgászstílus. E kabinos hajókból igen sok van letéve a felvízre, hiszen a duzzasztott, lassan ballagó felvízen kiválóan lehet boldogulni e nehézkes alkotmányokkal. Régi szokás, hogy lakóhajókkal egy-egy csak vízről elért helyhez kötnek (akadó, padmaly, gödör) és napokig horgásszák azt. Nem egy aktív horgászstílus, de kétségtelenül hatékony a mobilizált kényelme és vízre telepített komfortjai miatt. Szintén életstílus és szinte helyi sajátosság a mezőtúri horgászok „bódés" horgászlakja.
A Hármas-Körös felvízén jelenleg két halászati jogbirtokos osztozik és sajnálatos módon talán éppen e szerint legcélszerűbb felszakaszolni a felvizet halállomány és horgászlehetőségek tekintetében. A két halászati jogbirtokos a Körösvidéki Horgász Egyesületek Szövetsége és a Körösi Halász Szövetkezet. A felvíz 43,8 kilométerének közel fele horgászkezelésben van, tavasszal és ősszel intenzíven telepítik.
A halászati jogbirtokos-viszonyokat és szabályaiknak részleteit lásd a Hasznos menüpont alatt. A Sebes- és Kettős-Körös összefolyástól számítva az első, közel 12 km-es (gyomai közúti hídig tartó szakasz) horgászszövetségi víz. Talán e félhalmi-gyomai szakaszról jelenthető ki nyugodd szívvel, hogy jelenleg a hatalmas Körös-Berettyó vízrendszer legszámottevőbb, legjobb horgászterülete, részben a telepítés, részben az élőhelyi adottságok végett, mely utóbbit nagyban befolyásol, a Hármas-Körösben egyesülő két folyó, a Sebes- és a Kettős-Körös közvetlen környezete, kapcsolata.
E 12 km-es szakaszról - az élővizeket hazánkban általánosan sújtó általános állapotok ellenére - a horgászok minden évben körülbelül 10 tonna halat zsákmányolnak. (A fogási naplók szerint, ami nyilván a valós mennyiségnél lényegesen kevesebb) E terület kiemelkedő elsőségéhez azon egyéb kedvező, természetes okok is párosulnak, minthogy e 12 km-en olyan időtlen (nem szabályozott) mederalakulatok is találhatóak szép számmal, melyek adottságaik folytán az egész vízrendszer legpompásabb haltanyáinak kiálthatóak ki. Elég csak annyit mondani: „Zsófíamajor", „S-kanyar", „Honatelep". Ezen elnevezések már-már fogalmak, amelyek sok-sok körösi pecás gyomrát bizsergetik meg.(A Körösök legjobb haltanyáival, a "Vizek/Legjobb horgászhelyek" menüpont részletesen fog foglalkozni!) Persze e horgászszövetségi kezelésben lévő szakasz többi helyei is kiváló horgászélményekkel szolgálhatnak, erre nyilván kőbevésett szabályokat nem lehet felállítani.
A Hármas-Körös felvízének eme első, félhalmi-gyomai szakasza partról és vízről egyaránt remek horgászlehetőségeket kínál, s általánosan e terület volt a Körösök régi és legendás hírnevének melegágya mesés horgászkalandjai miatt. régi népszerűsége, főleg a Körös-vidéken belül még ma is töretlen. E 12 kilométeren mindkét parton ma is rengeteg a horgászhely, egyértelmű megközelítési utakkal, jól kijárt hullámtéri ösvényekkel, kiváló táborozási adottságokkal, bal parton közvetlen a gáton kívül horgásztanyákkal, őrzött csónakkikötővel és számos ponton, amolyan „partizán” kikötőkkel.
Az utóbbi években azonban jellemzően elhanyagolódtak egyes parti szakaszok, ennek több összetevője is van: egyrészt a hullámterek sincsenek a régi gonddal kezelve és a környező települések horgászai kevésbé engedhetik meg maguknak a 20-30 vagy akár oda-vissza 100 km-re való benzinpénzt. Mindenesetre elmondható, hogy az Hármas-Körös felvízének ezen első 12 km-es félhalmi-gyomai szakasza, mint a vízrendszer legjobb lehetőségeket nyújtó területe ma is sokak által kedvelt horgászvíz, idegenként is érdemes felkeresni, mert a helyi tapasztalattal kevésbé rendelkezők számára is valós élményekkel kecsegtet.
A gyomai közúti híd után alaposan megváltozik a helyezet. Innentől egészen az 55 fkm-ig a Körösi Halász Szövetkezet a jogbirtokos és intenzív telepítés helyett intenzív halászat folyik rajta. Ez nagyban rontja a horgászat esélyeit, pedig e terület sem szűkölködik remek haltartó helyekben. Nem szeretnénk zsákbamacskát árulni: ha az előző szakasz a skálán összességében 10 pont, e halászattal sújtott terület 3 pont. Ez nem azt jelenti, hogy nincs esély halat fogni, de hiú ábrándja ne legyen senkinek afelől, hogyha erre a területre a tavaszi vándorlások vagy egyéb természetes benépesedés folytán uszonyos élőlény téved, esetleg tanyát ver, annak ne lennének megszámlálva a napjai a halászszerszámok között. Ennek következtében horgászterületként jóval népszerűtlenebb ez a folyórész, egyes szakaszain (például a Peresi-holtág szárai közé ásott több mint öt kilométer hosszú unalmas egyenesen) alig van horgászhely, sok az elvadult, járatlan hullámtéri terület. Az endrőd alatti kanyarok egyébként jelentős haltanyáiban, pedig ami hal megmaradhatna, azt a folyóhoz közvetlenül simuló város helyi „erői" fosztják ki szinte nullára.
A felvíz eme kedvezőtlen horgászati lehetőségei az 55 fkm után változnak meg, ahonnan a felvíz békésszentandrási duzzasztóig tartó, mintegy „befejező" halálaki-halászteleki szakasza újra horgászkezelésűvé válik. Hasonló dolgok mondhatóak el erről a részről is horgászati adottságok tekintetében, mint a félhalmi-gyomai szakaszról. Lényegesen javuló halállomány, néhány kiváló mederalakulat, sok horgászhely, bár minden egy kicsit az első szakasz „kistestvéreként".
Legfrekventáltabb e szakaszon Halásziak-Halásztelek közvetlen térsége, a Vasúti-híd és az utána következő kanyarok környéke, hiszen egyrészt esős időben is megközelíthető mindkét oldal, másrészt a merész kanyar-együttes előtt és után lévő, számos holtági átvágást rejtő egyenes szakaszok - a kevesebb haltanyának alkalmas tartás miatt - nem mindig kedveltebb tartózkodási területei a halaknak.
Különösen a duzzasztó előtti hosszú, szarvas-mezőtúri komptól húzódó Kákafoki-egyenes ilyen, hiszen a duzzasztó közelsége miatt e mederrész fokozottan meglassúdott és feliszapolt, a vízfelszínt nyáron gyakorta a feltorlódott hínár és a túlburjánzott algaréteg fedi. Persze itt is minden megtörténhet, de ezeket az ismérveket nem árt figyelembe venni. Egy azonban bizonyos: a felvíz adottságait figyelembe véve egyes szakaszai ma is pompás horgászélményeket kínálnak.
 

forrás: Körös Horgász

Sipos Fishing Team - Sipos János - Sipos Szabolcs - 2010

Szólj hozzá!

Hogyan mentsük meg az elakadt műcsalit?

Sipos Fishing Team 2010.11.12. 15:37

Aki gyakran perget, az tudja, hogy a ragadozókat rendszerint az akadók közelében találjuk - ezért számolni kell a gyakori elakadással. Láttam már horgászokat, akik a beakadt mûcsalit gondolkodás nélkül veszni hagyják, és újat kötnek fel helyette. Egy jó mûcsali nem olcsó. A bevált, "sokat látott" mûcsali értéke pedig az áránál is nagyobb. Az alábbiakban a hozzám hasonlóan gondolkodó horgászoknak szeretnék néhány tippet adni az elakadt mûcsali kiszabadításához. Ha beakadtunk az elsõ és legfontosabb, amit tennünk kell, hogy ne tegyünk semmit. Semmi esetre se kezdjük el eszeveszetten rángatni és erõltetni a felszerelést, mert így a horog egyre jobban megfogja az akadót, ráadásul a zsinórt is alaposan meggyötörnénk ezzel (fõként a spiccgyûrûnél lévõ rész reszelõdik ilyenkor, a kint lévõ zsinórrész pedig végig megnyúlhat). Inkább támasszuk le a botot, fújjuk ki magunkat, és higgadtan próbáljuk átgondolni a mentés lehetséges módozatait. Minden reményünk megvan, amíg össze vagyunk kötve a beakadt mûcsalival. Ha a zsinór elszakadt, talán le is mondhatunk az egészrõl, ezért erre fokozottan figyeljünk, és kíméljük a zsineget!
Ha pillanatnyilag nem akarunk idõt pazarolni a mentésre, vagy nem akarjuk összepancsolni a horgászhelyet, akkor se adjuk fel: elvághatjuk zsinórunkat az orsónál, a végét pedig kössük egy parti fához, vagy leszúrt karóhoz - így késõbb visszatérve még megtalálhatjuk.
Ha már készen állunk a mentésre, elsõ lépésként próbáljuk meg elképzelni az elakadt mûcsali helyzetét. Az elakadás irányát általában könnyû megállapítani. Amit pedig el kell érnünk, hogy a csalit ezzel ellentétes irányba meghúzva, kiakasszuk a horgot. Ne féljünk az improvizációtól és ne legyünk lusták ehhez célszerszámokat rögtönözni!   
Könnyebb dolgunk van, ha horgunk masszív, álló akadóba (tuskóba, kõbe) kapaszkodik, és reménytelenebb a helyzet, ha horgunk olyan akadóban van, amely minden irányba utána hajlik a húzásnak (vékony ág, iszapba ragadt rongy, vagy mûanyag zacskó). Ilyenkor próbáljunk meg minél közelebb kerülni az elakadás helyéhez. Minden centi számít... Sokat segíthet egy csónak vagy hosszúszárú csizma (kivéve, ha a legkézenfekvõbb módszer mellett döntünk: ehhez csupán egy fürdõnadrág, kis bátorság és nyári fürdõidõ kell). Parti horgászatnál sohase mellõzzük a magas szárú csizmát, sok megmentett villantót köszönhetek neki! Ha sikerült az akadót legalább bothossznyira megközelítenünk, a spiccet víz alá dugva "tekerjünk rá" a mûcsalira és apró, óvatos mozdulatokkal próbáljuk kiszabadítani. Erre a rendkívül hatásos módszerre is gondolok, amikor legalább három méteres pergetõbotokat választok... Mindemellett tudni kell, hogy az eljárás nagyon "mostoha" a spiccel szemben.
Ilyenkor különösen hasznos a kemény véggyûrû, de mindenképp legyünk óvatosak! Láttam már "kotrás" közben letört spiccet...
Ha elszakadt a zsinórunk, és már a beakadás helyére sem emlékszünk elég pontosan, de van még idõnk és türelmünk - be kell akadnunk még egyszer ugyanoda... Egy kevésbé féltett villantóval kezdjünk el dobálni ugyanarról a helyrõl ugyanabba az irányba. Ha elég lassan és mélyen húzzuk a villantót, valószínûleg ismét elakadunk oda, ahol a beszakadt csalit is keresnünk kell, és jöhetnek a fenti módszerek.
Ha már semmi sem segít, még valami segíthet: a "húzópróba" - én így nevezem, de nevezhetjük egyszerûen beszakításnak is. A féket "csontraszorítva", a botot a húzás irányába tartva szép lassan elindulunk kifelé... (A türelmetlenebbek ezzel kezdik, pedig erre csak a legvégsõ esetben kerülhet sor.) Ilyenkor még elõfordulhat, hogy a mûcsali kiszakad az akadóból vagy kihajlik a horga. Mindennél fontosabb, hogy háttal legyünk a víznek, mert a közelbõl kiszabaduló hármashorog komoly sérüléseket okozhat! Ez a módszer a fonott zsinórral horgászók kedvence, a monofil ebbõl a harcból rendszerint vesztesként kerül ki.   
Valamelyest csökkenthetjük az elakadások számát, ha a mûcsali horgát "leheletnyivel" kisebb méretûre cseréljük. Persze ezzel együtt a sikeres akasztások száma is csökkenhet - bár tapasztalataim ezt nem támasztják alá.
Apró ötletek
-Kisebb folyón vagy holtágon, a túlparton haladó társ egyszerûen rádobhat zsinórunkra, majd maga felé tekerve kiakaszthatja a mûcsalit. Természetesen vigyáznia kell, hogy szerelékét közben ne engedje túl mélyre, különben õ is elakadhat ugyanott.
- Folyóvízen alkalmazhatjuk a fonott ágkoszorú vagy fadarab úsztatásos módszerét. Dobjunk egy nagyobb faágat a vízbe és ha sikerült elérnünk, hogy belesodródjon zsinórunkba, rövid úsztatás után enyhén vágjunk be. Sodrásban, orsónk karját felnyitva, magára is elengedhetjük zsinórunkat, és ha már elég nagy hasa képzõdött, ugyanúgy vágjunk be.
- Egy módszer a nagyobb súlyú villantókhoz: a nyitott karú (!) orsó dobját lefogva hátrálunk, amíg a zsinór pattanásig feszül. Amikor már "zenélni lehet rajta", engedjük fel ujjunkat a dobról. A hirtelen lazuló zsinór miatt a villantó súlya kimozdíthatja a horgot.
- Ha túlságosan mély a víz, használhatjuk a közismert lakatos-módszert. Ehhez csak egy madzagra kötött lakat kell, de ha megfigyeljük a szabadítás elvét, másféle súlyt is készíthetünk erre a célra. Csatoljuk fel a lakatot a véggyûrû és villantó közti zsinórrészre, majd a villantóra ráengedve enyhe mozgatással próbáljuk meg kimozdítani azt.
- A villantó-szabadító eszközeink, rendszerint otthon vannak, amikor igazán szükség lenne rájuk. Ilyenkor a vízparton kell rögtönöznünk. Szerezzünk egy hosszabb ágat, amely elér az elakadt mûcsaliig. Egyik végét vágjuk villásra, majd használt zsinórból (amit sajnos gyakran lehet találni a forgalmasabb helyeken) kössünk hurkokat a villára. Köthetünk rá, ezenkívül háló- vagy rongydarabot is - bármit, amibe a mûcsali horga könnyen beleakadhat. A "feldíszített" karóval tapogatózzunk a mûcsali vélt helyén, hátha beleakadunk a hármashorog szabadon maradt ágaiba. Így próbálkozhatunk a már beszakított mûcsalik esetében is.
Valamivel "fogósabbá" tehetjük az eszközt, ha egy jó erõs mágnest is kötünk rá (kidobott hangszórókból szerezhetünk ilyet). Ezzel az akadóból kiesett, aljzaton heverõ mûcsalit is megtalálhatjuk. A mágnes egymagában nem képes kiemelni a mûcsalit (elõzetes kísérleteim szerint a mágnes csak a villantó kanalára és horgára gyakorol vonzó hatást), tehát szükség van a "díszekre" is. Egy rosszul sikerült dobás során villantónk nemcsak a víz, hanem parti fák foglyává is válhat. Ilyenkor marad a legõsibb módszer: a fáramászás. Sohase másszunk bottal a kézben. Felszerelésünket hagyjuk a földön nyitott karú (!) orsóval. Ha sikerült elérnünk a villantót, akasszuk le a forgókapocsról és tegyük el. A földrõl majd visszatekerhetjük a visszazárt (!) forgókapcsot. A wobblereket kevésbé fenyegeti az elakadás veszélye. Ha egy felúszó wobblerrel akadót fogok, egyszerûen meglazítom a zsinórt, a wobbler pedig kiemelkedik az akadóból.
Ezek a legismertebb mentési módszerek. Természetesen megannyi sajátos helyzet újabb és újabb ötleteket szülhet. Tegyük félre a pillanatnyi dühöt és ne legyünk restek gondolkozni. Mindannyian tudjuk, hogy egy-egy villantó értéke néha attól is függ, hogy az évek során mire voltunk képesek érte.

Sipos Fishing Team - Sipos János - 2010

Szólj hozzá!

Női Világbajnokság 2010, Dél-Afrika, Bloemhof, Egyéni

Sipos Fishing Team 2010.10.31. 21:33

 

Sipos Fishing Team - Sipos János - 2010

Szólj hozzá!

Női Világbajnokság 2010, Dél-Afrika, Bloemhof, 2. nap

Sipos Fishing Team 2010.10.31. 12:49

 

 

 

 

 

 

 

 

1. Spanyolország 39p
2. Anglia 45p
3. Olaszország 46p
4. Magyarország 51p

Sipos Fishing Team - Sipos János

Szólj hozzá!

Női Világbajnokság 2010, Dél-Afrika, Bloemhof, 1. nap

Sipos Fishing Team 2010.10.30. 18:14

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Sipos Fishing Team - 2010 - Sipos János

Szólj hozzá!

17th Ladies Match Angling World Championships

Sipos Fishing Team 2010.10.29. 12:41

Női Világbajnokság 2010, Dél-Afrika, Bloemhof

 

 

 

 

 

 

 

Sipos Fishing Team Sipos János Sipos Szabolcs

Szólj hozzá!

Spiccbotos horgászat

Sipos Fishing Team 2010.10.22. 11:10

Spiccbotos horgászat a Kákafoki-holtágon.

Sipos Fishing Team - Sipos János - Sipos Szabolcs

Szólj hozzá!

Mosolyogj 1.

Sipos Fishing Team 2010.10.22. 10:59

Sipos Fishing Team - Sipos János - Sipos Szabolcs

Szólj hozzá!

Mosolyogj 2.

Sipos Fishing Team 2010.10.22. 10:56

Sipos Fishing Team - Sipos János - Sipos Szabolcs

Szólj hozzá!

Katasztrófák sora ketyeg alattunk...

Sipos Fishing Team 2010.10.22. 10:11

Avagy: Petíció mindenkinek saját magához és javaslat egy megújulási mozgalomra Kolontár óta valami megváltozott bennem. Kolontárba belesűrűsödik mindaz a nemtörődömség, ma-el-nem-végzett munka, lopkodás és mérhetetlen önzés, amely erre az elnyomorodott országra jellemzővé vált az elmúlt két évtizedben. Az ország személyes és mindennapos szétverésében átléptünk egy határt, amelyet büntetlenül nem lehet átlépni. A komplex rendszerekkel kapcsolatban az elmúlt évtizedben felgyűlt tudományos ismeretek szerint katasztrófák egész sora időzített bombaként ketyeg alattunk. Az összetett rendszerek robusztusak. Sok hibát elviselnek - látszólag változatlanul. A hibák azonban nem múlnak el nyomtalanul. Összegződnek, és váratlan(nak látszó), lavinaszerű eseményeket indítanak el. Így gyűlik és gyűlik az elmúlt sok-sok év minden egyes napjának a felelőtlensége, és a fejünkre szép lassan, de minden komplex rendszer viselkedésével igazoltan bizonyosan, katasztrófaként visszahull. A kolontári tragédiának vízválasztónak kell lennie. Arra kérlek, hogy nézz magadba, és fogadd meg, hogy Te személyesen nem engeded, hogy a hasonló katasztrófák tovább gyűljenek. Kérem azt is, hogyha ezt megfogadtad, és így nem fér hozzád már a nemtörődömség mocska, írd alá ezt a petíciót, nyúlj vissza az egyik legősibb tisztaság szimbólumhoz, a liliomhoz, és leginkább lélekben tűzd ki e Liliomot (amely már Szent Imre herceg szimbóluma is volt). Segíts egy olyan értékrend közös kialakításában, ahol a Liliom közösen formált és őrzött tiszta érték marad. A petíciót az alábbi linken lehet aláírni: www.csermelyblog.tehetsegpont.hu

(forrás:csermelyblog.hu)

Felfelé tartunk a folyón... Szentandrás 2010

Sipos Fishing Team - Sipos János - Sipos Szabolcs

Szólj hozzá!

Női VB Dél-Afrikában

Sipos Fishing Team 2010.10.05. 10:45

Hamarosan újabb csapatért szurkolhatnak a horgászat kedvelői. A magyar női horgász válogatott október 21-én utazik a világbajnokságra. A verseny színhelye Bloemhof, Dél-Afrika. Ez a pálya nem ismeretlen a versenyzés világában, hiszen a 2008-ban itt rendezték meg a pontyfogó világbajnokságot.
A világbajnokságot október 30-31-én rendezik, melyet a szokásos 1 hetes trénig előzi meg.
A magyar válogatott tagjaként Barna Diána, Hunyady Adrienn, Ivancsóné Horváth Zsuzsanna, Német Szilvia és Szabó-Petró Henriett utazik a világbajnokságra. A csapat irányítását Dr. Nagy András csapatvezető, Ambrus Tibor szövetségi kapitány, valamint Walter Tamás másodkapitány végzi.
A versenyen a szokatlan helyszín, a távolság és körülmények miatt várhatóan 10-12 csapat vesz részt. Az élmezőnyből a német csapat fog hiányozni. Válogatottunknak az elmúlt évekhez hasonlóan az olasz, angol, francia és a hazai pálya előnyét élvező dél-afrikai csapattal kell megküzdenie a minél előkelőbb helyezésekért.
Az információk szerint a fogások zömét a 0,5-3 kg méretű pontyok és afrikai harcsák adják majd. A verseny helyszínén szinte lehetetlen beszerezni az itthon használatos csalikat, emiatt a megszokott árvaszúnyoglárva és csonti nem használható. A halak fogásást  gilisztával és kukoricával kell megoldani. Az etetőanyag limit a szabályoknak megfelelően itt is 17 liter.
A magyar női csapat szeptember végén 2 napos edzést tartott a minél sikeresebb felkészülés érdekében. A helyszín a szegedi Olimpia Központ, ismertebb nevén a Maty-éri evezőspálya volt. Itt sikerült olyan körülményeket találni ahol a legjobban tudtuk modellezni a várható körülményeket. 1,5-1,8m vízmélység 0,5-3 kg méretű pontyok. A csapat tagjai csak kukoricát használtak a csalizáshoz. A rendkívül erős, pontyfogásra alkalmas rakós botokba 2,4-2,6 mm átmérőjű csőgumikat használtunk. A 0,18 mm-es főzsinórokon 0,16mm-es előkét, arra 8-10-12 es méretű erős pontyozó horgokat szereltünk. A csaliként használt 2-3 szem csemegekukorica segített a kárászok kizárásában, a fogások nagy része ponty volt.  Mindkét napon hasonló, 15-22 kg közötti fogások születtek.  A csapattagok gyakorolhatták az etetést, a fárasztást és a szerelékkészítést.
A csapat szeretné folytatni az utóbbi évek sikersorozatát, legalább egy érem megszerzését tűztük ki célul.

Sipos Fishing Team - Sipos János - Sipos Szabolcs

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása